Első közzétett receptem nagyon egyszerű. Nem túl dekoratív, viszont nagyon finom (de tényleg).
Talán a sajt és a karfiol párosa nem megszokott, de állítólag angol honban népszerű a karfiol sajtmártással.
Nos, ez nem az.
Az ötlet persze most sem saját. Egyik kedvenc (ha nem a legkedvesebb TV-s szakácsom és "életművész" (a szó jó értelmében)) műsorában láttam.
Hugh Fearnley-Whittingstall-ról van szó. A River Cottage-sorozata megunhatatlan számomra. Akárhányszor adják én megnézem. Odaszegez a képernyő elé.
Egyik részben kevésbé kedvelt zöldségekről volt szó. Hughnak nem volt kedvence a karfiol. Mindig a menzás, sajtöntetes, agyonfőtt étel jutott az eszébe.
Éttermének egyik szakácsának volt a feladata, hogy megkedveltesse vele a karfiolt.
Nos, ő megfordította receptet, a karfiolból csinált mártást.
Sikerült neki. Ahogy Hugh megkóstolta, egyből megjelent az arcán az a rá jellemző mosoly, ami elárulta, hogy igen. Meggyőzték. :)
Az igazság az, hogy nem emlékszem a pontos receptre.
Mondjuk azt, hogy az alapkoncepció Hugh műsorának és elsősorban nagyon tehetséges szakácsának köszönhető, de recept lényegében az én fejemben lett olyan amilyen.
Hozzávalók (2 adag):
Egyéb felhasznált "anyagok" és tudatmódosító szerek:
Talán a sajt és a karfiol párosa nem megszokott, de állítólag angol honban népszerű a karfiol sajtmártással.
Nos, ez nem az.
Az ötlet persze most sem saját. Egyik kedvenc (ha nem a legkedvesebb TV-s szakácsom és "életművész" (a szó jó értelmében)) műsorában láttam.
Hugh Fearnley-Whittingstall-ról van szó. A River Cottage-sorozata megunhatatlan számomra. Akárhányszor adják én megnézem. Odaszegez a képernyő elé.
Egyik részben kevésbé kedvelt zöldségekről volt szó. Hughnak nem volt kedvence a karfiol. Mindig a menzás, sajtöntetes, agyonfőtt étel jutott az eszébe.
Éttermének egyik szakácsának volt a feladata, hogy megkedveltesse vele a karfiolt.
Nos, ő megfordította receptet, a karfiolból csinált mártást.
Sikerült neki. Ahogy Hugh megkóstolta, egyből megjelent az arcán az a rá jellemző mosoly, ami elárulta, hogy igen. Meggyőzték. :)
Az igazság az, hogy nem emlékszem a pontos receptre.
Mondjuk azt, hogy az alapkoncepció Hugh műsorának és elsősorban nagyon tehetséges szakácsának köszönhető, de recept lényegében az én fejemben lett olyan amilyen.
Hozzávalók (2 adag):
- 2 db camembert sajt
- Egy kisebb karfiol fele (kb. 25-30 dkg)
- kb. 2dl tej
- 1 babérlevél
- csipetnyi őrölt kömény
- csipetnyi frissen őrölt bors
- csipetnyi só
- nagyon kevés reszelt szerecsendió
- 1 evőkanál tejföl
- 1 kávéskanál magos mustár
Elkészítés:
Kezdjük a sajt bepanírozásával. Ameddig a karfiollal bajlódunk, addig a sajt a hűtőben várhatja a sütést. Mivel lágy sajtról van szó ez kimondottan jót tesz neki.
Én négy felé vágtam, de mindenki döntse el, hogy ő mekkora falatokat szeretne a tányéron látni. A szokásos morzsás bundát alkalmaztam. Mint általában a sajtokhoz, itt is célszerű a "dupla bunda" használata. Liszt-tojás-morzsa-tojás-morzsa. A sütését hagy ne írjam le! :)
A karfiolt a mustár, a tejföl és a szerecsendió kivételével feltettem főni. A karfiol darabolására nem kell különösebb gondot fordítani, a végén úgyis turmixoljuk.
A tejre viszont figyelni kell nehogy kifusson vagy odakapjon.
Kis tűzön kb. 13-15 perc alatt eléri a szükséges puhaságot és a fűszerek ízét is átveszi a (valljuk be, nem túl karakteres ízű) karfiol.
Kicsit hagytam hűlni, aztán turmixgépben (a francba, utálom ezt a gépet mosogatni, be kell ruháznom egy botmixerbe!!!!) pépesítettem.
Visszaöntöttem a lábasba, beletettem a tejfölt, a mustárt és a szerecsendiót. Rottyantottam rajta egyet és KÉSZ!
Jó étvágyat!
Egyéb felhasznált "anyagok" és tudatmódosító szerek:
- Rod Stewart - The great american songbook I-III. (Egy fárasztó nap után, akár főzéshez, akár csak lazításhoz. Kellemes jazz és swing, egy ismerős hangtól.)
- Egy pohár 2011-es Badacsonyi olaszrizling a Varga Pincészettől (semmi elemezgetés :), most ittam először Vargáéktól rizlinget. De nem utoljára. Finom, nekem ízlett.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése