Itt az igazi ősz, sőt hétfő reggel a tél is bejelentkezett egy kis havazás elejéig. Remélem ez annak volt beharangozója, hogy egész télen nyakig érő, gyönyörűséges hótakaróra számíthatunk. Nagyon ránk férne már egy igazi szép tél. Az hogy öt centi vagy ötven centi hó esik az közlekedés szempontjából teljesen mindegy. Néhány centitől is megbénul minden. Ha már tél, legyen szép havas!
De most még csak az ősszel kell foglalkoznunk. Egyik kedvenc évszakom. Talán mert októberben láttam meg a szülőszoba neonfényeit.
Persze minden évszaknak megvan a maga szépsége. Aki ezt nem találja, az ne az évszakokban keresse a hibát!
Mostanában minden kellemesen föld illatú és ehhez hozzájönnek a fűtési szezon keltette füstös illatok.
Korábban sötétedik, az ablakok zárva, a lakásban kellemes meleg… Minden halkabban és lassabban működik. Meghittebbé lesznek a dolgok. Az ember ilyenkor jobban kívánja a gyomrot és lelket melengető fűszeresebb, nehezebb ételeket. Az egész nyári zöldséges, gyümölcsös, szárnyas, halas ételek után jöhetnek a káposztás, gyökérzöldséges, kicsit nehezebb harapnivalók.
Persze csak módjával, mert az epénk és májunk könnyen megtréfál minket!
Természetesen ilyenkor sem kell mindig zsíros nehéz ételeket enni, hiszen akkor az ebédidő utáni néhány órában csak az emésztésünkkel lennénk elfoglalva. Munkahelyen pedig ritkán oldható meg egy kis emésztést könnyítő borozgatás és délutáni szundikálás.
De itt vannak nekünk a hétvégék, amikor belecsaphatunk a lecsóba. J
Mostani receptemet nem mondanám kimondottan nehéz ételnek, hiszen egy nagyon finom zöldségféle a meghatározó benne. A hús csak azért, hogy ne legyen könnyű, vega fogás. ;)
A cékla lepény, egy kis fokhagymás tejföllel, önmagában is nagyon finom.
Még a recept előtt elárulom, hogy alacsony hőfokon sütöttem meg a húst. Szeretem ezt a sütési módot. Nagyon finom, omlós lesz tőle a hús és egyáltalán nem szárad ki. Az óra visszaállítás napján készítettem. Már nyolc előtt kidobott az ágy, bőven volt időm ebédig. Belefért a több mint négy órás sütési idő.
Hozzávalók:
- kb. 1 kg oldalas egészben
- 1 fej vöröshagyma
- ízlés szerint: őrölt kömény, őrölt chili, őrölt fahéj
- só
- őrölt fekete bors
- 2 ek. napraforgó olaj (elszántabbaknak sertészsír
- 1/2 kg nyers cékla
- 3 szál újhagyma (kettő a lepénybe, 1 a díszítéshez)
- 1 db chili
- 1 db tojás
- 3-4 ek. finomliszt
- só
- őrölt fekete bors
- olívaolaj a sütéshez
Elkészítés:
Az olajat beleöntöttem a tepsibe.
A vöröshagymát vastag szeletekre vágtam és elrendezgettem az olajon, erre kerül a majd hús.
A húst megmostam és szárazra töröltem.
Megsóztam, borsoztam, mindkét oldalát megszórtam chilivel (utána nem szembe nyúlni), őrölt köménnyel és fahéjjal. Kicsit bedörzsöltem olajjal és ráfektettem a hagymaszeletekre. Befedtem alufóliával és irány a sütő. Négy óra 120 fokon.
A sütési idő letelte után levettem a fóliát, feltekertem a sütőt 200 fokra és még közel 20 percig bent hagytam a húst. Így lett szép barna.
A lepényekhez a nagylyukú reszelőn lereszeltem a céklát. Az újhagymát vékony karikákra vágtam.
A chilit kimagoztam és apróra vágtam (ha valaki erősebben szereti, akkor ne magozza ki teljesen).
Összekevertem a zöldségeket, hozzáadtam a tojást és a lisztet, sóztam, borsoztam. Egy kicsit hagytam állni, hogy összeérjenek az ízek.
A hús elkészülte előtt forró olívaolajon lepényeket sütöttem a céklás keverékből. Kb. 5-5 percig sütöttem mindkét oldalát.
Tálaláskor a lepényekre raktam a felszeletelt húst és megszórtam karikára vágott újhagymával.
Jó étvágyat!
Főzés közben gyerekkorom egyik nagy kedvencét hallgattam. Kraftwerk-et. Ráadásul bakelit lemezről. A hetvenes évek vége felé imádtam ezt a gépies, futurisztikus hangzást. Sztereóban varázslatos volt, ahogy a Trans Europe Express átszáguld a szobán, az egyik hangfalból a másikba. Ma már az 5.1, 7.1 és mindenféle Dolby Surround hangzások korában nem olyan nagy durranás, de abban az időben még elbűvölve hallgattuk. Akkor még azt hittük, hogy az ezredforduló beköszöntével nagyon megváltozik az életünk. Az űrutazás már mindennapi, mindenki számára elérhető lesz. A közlekedés gyors, biztonságos, szinte már robotizált (Hagyjuk is utak állapotát és közösségi közlekedés lepukkantságát! Persze nem mindenhol van ez így.). Nagyokat álmodoztunk és nagyot csalódtunk. Persze nagyot fejlődött a világ. Főleg a számítástechnika és a szórakoztató/háztartási elektronika területén. Persze mindezért nagy árat fizetett a bolygó. Azt hiszem kortársaim többsége elmondhatja, hogy "Anyám, én nem ilyen lovat akartam!".
De ne szomorkodjunk! Igyunk az elkészített ételhez egy pohár vörösbort. Én is az tettem. Nagyon finom Birtok Cuvée-t a Polgár pincészettől, 2010-es évjáratot. (a képen 2009-es évjárat látható)
Főzés közben gyerekkorom egyik nagy kedvencét hallgattam. Kraftwerk-et. Ráadásul bakelit lemezről. A hetvenes évek vége felé imádtam ezt a gépies, futurisztikus hangzást. Sztereóban varázslatos volt, ahogy a Trans Europe Express átszáguld a szobán, az egyik hangfalból a másikba. Ma már az 5.1, 7.1 és mindenféle Dolby Surround hangzások korában nem olyan nagy durranás, de abban az időben még elbűvölve hallgattuk. Akkor még azt hittük, hogy az ezredforduló beköszöntével nagyon megváltozik az életünk. Az űrutazás már mindennapi, mindenki számára elérhető lesz. A közlekedés gyors, biztonságos, szinte már robotizált (Hagyjuk is utak állapotát és közösségi közlekedés lepukkantságát! Persze nem mindenhol van ez így.). Nagyokat álmodoztunk és nagyot csalódtunk. Persze nagyot fejlődött a világ. Főleg a számítástechnika és a szórakoztató/háztartási elektronika területén. Persze mindezért nagy árat fizetett a bolygó. Azt hiszem kortársaim többsége elmondhatja, hogy "Anyám, én nem ilyen lovat akartam!".De ne szomorkodjunk! Igyunk az elkészített ételhez egy pohár vörösbort. Én is az tettem. Nagyon finom Birtok Cuvée-t a Polgár pincészettől, 2010-es évjáratot. (a képen 2009-es évjárat látható)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése