Először is szeretném megköszönni, hogy ránéztetek a blogomra, annak ellenére, hogy az utóbbi időben elhanyagoltam. Próbálom ezután gyakrabban frissíteni, hogy a törzs és új olvasóim is találjanak rajta valami frisset. :)
A visszatérésem talán megosztja egy kicsit a főzni szeretőket, hiszen egy belsőségről van szó.
Vidéki gyerekként évenként egy-két disznóvágáson részt vettem (sajna a nagyszülők halálával ezek az alkalmak megszűntek). Szerintem mindenkinek, aki eszik húst, tudnia kell, hogy honnan származik.
Akár csirke, disznó, marha vagy bármi, tudnunk kell, hogy az állat mely része és mire alkalmas az a hús.
Ha valaki húst eszik, akkor nem lehet olyan álszent, hogy nem vesz tudomást arról, hogy egy állat az életét adja azért, hogy mi jót (sajna sok eseteben nem) ehessünk.
A spanyolok dicsekedve mondják, hogy a disznó röfögésén kívül mindenét megeszik.
Szerintem mi magyarok is. Csak mi valamiért nem vagyunk rá büszkék. Pedig minden okunk meg lenne rá. Nem is tisztelhetnénk jobban egy állatot, mint hogy minden porcikájából finom ételt készítünk.
Én szeretem a belsőségeket és nem is tudom elképzelni, hogy ne használjam őket. Ízletesek, könnyű elkészíteni őket és ami mostanság nagyon is lényeges dolog: OLCSÓAK.
Persze sokan idegenkednek tőle az állaguk vagy az életben betöltött funkciójuk miatt. Persze mindezt úgy, hogy meg sem kóstolták még. Értem én, hogy vannak kedvenc ételeink és vannak, amiket nem szeretünk. De valamit "leundorítózni" kóstolás nélkül az emberi butaság.
Nem tisztem (és kevés is vagyok hozzá), hogy megváltoztassam az emberek étkezési szokásait, de ismeretségi körömben azért próbálkozom. :)
Hozzávalók (4 adag):
Elkészítés:
Kezdjük a vesével. Itassuk le róla a vizet és vagdossuk 2,5-3 centis kockákra.
A hagymát hosszában vágjuk négyfelé majd aprítsuk egy centis darabokra. A szalonnát szintén egy centis kockákra vágjuk fel.
Az olajon süssük meg a szalonnát majd dobjuk rá a hagymát. Két percig pirítsuk vigyázva, hogy ne barnuljon meg.
Tegyük rá a vesét és süssük két-három percig. Sózzuk, borsozzuk és keverjük meg. Öntsük rá a bort és keverjük bele a mustárt.
Tíz perc után tegyük bele a paprikát és a paradicsomot. Ezek tompítják a mustár és a bor savasságát és színt adnak az ételnek. Öt percig rotyogtassuk, majd tegyük rá a vesével megegyező méretűre vágott gombát. Érdemes nagy, de kémény fejű gombát venni.
Öt percig főzzük. Ha sok levet engedne, akkor egy kicsit besűríthetjük ételkeményítővel (vagy várhatunk, hogy elfőjje a levét, de ez nem tesz jót a vesének) .
Tegyük rá a durvára vágott petrezselymet, egy kicsit hagyjunk a díszítéshez. Még két-három perc és kész is.
Én pirítós kenyérrel tálaltam. A vastagra (2 cm) szeletelt kenyeret grillserpenyőben pirítottam meg és erre halmoztam a vesét, tetejére friss petrezselymet szórtam.
Jó étvágyat!
Most David Bowie új lemezét hallgattam főzés közben, a The Next Day-t.
Ifjúkorom egyik nagy kedvence volt. Ez a lemeze most a régi Bowie-ra emlékeztet. Ezek a dalok most nagyon bejönnek nekem az utóbbi évek számaival szemben. Emlékeztet a '80-as Scary Monsters LP-jére. Egyik féltve őrzött bakelitem. :)
A visszatérésem talán megosztja egy kicsit a főzni szeretőket, hiszen egy belsőségről van szó.
Vidéki gyerekként évenként egy-két disznóvágáson részt vettem (sajna a nagyszülők halálával ezek az alkalmak megszűntek). Szerintem mindenkinek, aki eszik húst, tudnia kell, hogy honnan származik.
Akár csirke, disznó, marha vagy bármi, tudnunk kell, hogy az állat mely része és mire alkalmas az a hús.
Ha valaki húst eszik, akkor nem lehet olyan álszent, hogy nem vesz tudomást arról, hogy egy állat az életét adja azért, hogy mi jót (sajna sok eseteben nem) ehessünk.
A spanyolok dicsekedve mondják, hogy a disznó röfögésén kívül mindenét megeszik.
Szerintem mi magyarok is. Csak mi valamiért nem vagyunk rá büszkék. Pedig minden okunk meg lenne rá. Nem is tisztelhetnénk jobban egy állatot, mint hogy minden porcikájából finom ételt készítünk.
Én szeretem a belsőségeket és nem is tudom elképzelni, hogy ne használjam őket. Ízletesek, könnyű elkészíteni őket és ami mostanság nagyon is lényeges dolog: OLCSÓAK.
Persze sokan idegenkednek tőle az állaguk vagy az életben betöltött funkciójuk miatt. Persze mindezt úgy, hogy meg sem kóstolták még. Értem én, hogy vannak kedvenc ételeink és vannak, amiket nem szeretünk. De valamit "leundorítózni" kóstolás nélkül az emberi butaság.
Nem tisztem (és kevés is vagyok hozzá), hogy megváltoztassam az emberek étkezési szokásait, de ismeretségi körömben azért próbálkozom. :)
Hozzávalók (4 adag):
- 4 db disznóvese (két órával a főzés előtt tisztítsuk meg és áztassuk hideg vízbe)
- 3 fej közepes fehér csiperke
- 5 dkg kolozsvári szalonna
- 20 cm póréhagyma
- 2 evőkanál paradicsomlé (vagy 1 mokkáskanál sűrített paradicsom)
- 2 mokkáskanál jó minőségű őrölt pirospaprika
- 1 mokkáskanál magos mustár
- 1 csokor petrezselyemlevél
- 0,5 dl száraz fehérbor
- 2 evőkanál olaj
- só
- őrölt, fekete bors
Elkészítés:
Kezdjük a vesével. Itassuk le róla a vizet és vagdossuk 2,5-3 centis kockákra.
A hagymát hosszában vágjuk négyfelé majd aprítsuk egy centis darabokra. A szalonnát szintén egy centis kockákra vágjuk fel.
Az olajon süssük meg a szalonnát majd dobjuk rá a hagymát. Két percig pirítsuk vigyázva, hogy ne barnuljon meg.
Tegyük rá a vesét és süssük két-három percig. Sózzuk, borsozzuk és keverjük meg. Öntsük rá a bort és keverjük bele a mustárt.
Tíz perc után tegyük bele a paprikát és a paradicsomot. Ezek tompítják a mustár és a bor savasságát és színt adnak az ételnek. Öt percig rotyogtassuk, majd tegyük rá a vesével megegyező méretűre vágott gombát. Érdemes nagy, de kémény fejű gombát venni.
Öt percig főzzük. Ha sok levet engedne, akkor egy kicsit besűríthetjük ételkeményítővel (vagy várhatunk, hogy elfőjje a levét, de ez nem tesz jót a vesének) .
Tegyük rá a durvára vágott petrezselymet, egy kicsit hagyjunk a díszítéshez. Még két-három perc és kész is.
Én pirítós kenyérrel tálaltam. A vastagra (2 cm) szeletelt kenyeret grillserpenyőben pirítottam meg és erre halmoztam a vesét, tetejére friss petrezselymet szórtam.
Jó étvágyat!
Ifjúkorom egyik nagy kedvence volt. Ez a lemeze most a régi Bowie-ra emlékeztet. Ezek a dalok most nagyon bejönnek nekem az utóbbi évek számaival szemben. Emlékeztet a '80-as Scary Monsters LP-jére. Egyik féltve őrzött bakelitem. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése