A libáknak bűnhődniük kell árulásuk miatt.
Ez kicsit durván hangzik, de jobb okot nem is találhatnánk egy finom libaétel elkészítéséhez.
Ez kicsit durván hangzik, de jobb okot nem is találhatnánk egy finom libaétel elkészítéséhez.
Persze a IV. század óta már sok libát elfogyasztottunk és elég sok liba esett áldozatul a Márton napi hagyomány miatt is, de ami finom abból sosem elég. :)
Tavaly libahús levest és egy isteni ludas kását főztem Mártonra. Persze a gyönyörök fokozása érdekében sütöttem hozzá libacombot is. :)
Az idén csak egy egyszerű sült libacomb volt a menü hagymás tört krumplival és párolt lila káposztával.
Ha nem baj, akkor most nem mennék bele a hozzávalók és az elkészítés részleteibe. Ez igazán "csak" egy egyszerű sült hús. A lényeg az íze és hogy belül puha, omlós, kívül pedig gusztusosan, ropogósra sült legyen.
Én két órán keresztül pároltam (fóliával lefedve) sütőben. Szárzellert, újhagymát, friss rozmaringot, kakukkfüvet és fokhagymát használtam ízesítésnek. Persze sót és borsot is. Ezekből készítettem ágyat és erre fektettem a combokat. Annyi fizet öntöttem a tepsibe, hogy félig ellepje a húst.
Miután puhára párolódott átraktam egy másik edénybe (pizza sütő lap) és a grill alatt szép barnára és ropogósra sütöttem.
A párolt káposztáról csak annyit, hogy én úgy tanultam, hogy ha fehér káposztából készül, akkor szálakra vágjuk, ha lilából, akkor reszeljük. Persze ez nem szentírás, én így szoktam és kész. Ami egy kicsit eltérhet a szokásostól, én vajon felhabosított mézzel édesítettem és egy kicsi fahéjjal is ízesítettem. Balzsamecetet használtam és az elmaradhatatlan őrölt köményt.
A tört krumplihoz a fehér hagymát libazsíron sütöttem meg. Akkor jó, ha a szélei elkezdenek barnulni. Nem égni csak karamellizálódni. Ezt öntöttem a főtt krumplira és ezzel törtem össze. Ha ez a zsiradék nem lenne elég, akkor még egy kis libazsírt lehet hozzáadni.
Mártonkor új bort kellene inni, de én most egy 2011-es szekszárdi cabernet sauvignon-nal öblítettem le.
Jó étvágyat!
Tegnap délután néztem meg a The World's End című 'nagyon angol" filmet. Nem fog bevonulni a filmtörténelembe, de kellemesen idióta volt és mi más kellene egy olyan szombaton, amikor az ember reggel ötkor kel és kettő óráig a munkahelyén van. Igen, szándékosan nem fogalmaztam úgy, hogy dolgozik. :) Na szóval, ennek a filmnek az utolsó előtti zenei betétje volt egy irgalmatlanul jó szám. Kivételesen végig néztem a stáblistát, hogy kiderüljön, hogy mi is volt az. A The Housemartins együttes Happy Hour című száma volt. Gyorsan "megszereztem" az albumot és főzőcskézés közben ezt hallgattam.
Az idén csak egy egyszerű sült libacomb volt a menü hagymás tört krumplival és párolt lila káposztával.
Ha nem baj, akkor most nem mennék bele a hozzávalók és az elkészítés részleteibe. Ez igazán "csak" egy egyszerű sült hús. A lényeg az íze és hogy belül puha, omlós, kívül pedig gusztusosan, ropogósra sült legyen.
Én két órán keresztül pároltam (fóliával lefedve) sütőben. Szárzellert, újhagymát, friss rozmaringot, kakukkfüvet és fokhagymát használtam ízesítésnek. Persze sót és borsot is. Ezekből készítettem ágyat és erre fektettem a combokat. Annyi fizet öntöttem a tepsibe, hogy félig ellepje a húst.
Miután puhára párolódott átraktam egy másik edénybe (pizza sütő lap) és a grill alatt szép barnára és ropogósra sütöttem.
A párolt káposztáról csak annyit, hogy én úgy tanultam, hogy ha fehér káposztából készül, akkor szálakra vágjuk, ha lilából, akkor reszeljük. Persze ez nem szentírás, én így szoktam és kész. Ami egy kicsit eltérhet a szokásostól, én vajon felhabosított mézzel édesítettem és egy kicsi fahéjjal is ízesítettem. Balzsamecetet használtam és az elmaradhatatlan őrölt köményt.
A tört krumplihoz a fehér hagymát libazsíron sütöttem meg. Akkor jó, ha a szélei elkezdenek barnulni. Nem égni csak karamellizálódni. Ezt öntöttem a főtt krumplira és ezzel törtem össze. Ha ez a zsiradék nem lenne elég, akkor még egy kis libazsírt lehet hozzáadni.
Mártonkor új bort kellene inni, de én most egy 2011-es szekszárdi cabernet sauvignon-nal öblítettem le.
Jó étvágyat!
Tegnap délután néztem meg a The World's End című 'nagyon angol" filmet. Nem fog bevonulni a filmtörténelembe, de kellemesen idióta volt és mi más kellene egy olyan szombaton, amikor az ember reggel ötkor kel és kettő óráig a munkahelyén van. Igen, szándékosan nem fogalmaztam úgy, hogy dolgozik. :) Na szóval, ennek a filmnek az utolsó előtti zenei betétje volt egy irgalmatlanul jó szám. Kivételesen végig néztem a stáblistát, hogy kiderüljön, hogy mi is volt az. A The Housemartins együttes Happy Hour című száma volt. Gyorsan "megszereztem" az albumot és főzőcskézés közben ezt hallgattam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése